sikerült a nagy szenvedések után újraéleszteni a gépemet.
sikerült a régi adataimat két vincseszterre úgy kimentenem, hogy most olvasni is tudjam őket.
és persze elkészültem az "a mégse konstrukciója" c. kistanulmány-szépprózával, esterházy-nyomán. csak egy kis részlet belőle egyelőre:
Péter, saját esszéidről miért nem írsz? írj esszét egy esszédről, én ezzel próbálkozom. Szerintem ez a kiindulási alap A semmi konstrukciója című összefoglalásod, nem olvastál te kicsit sok Wittgensteint?
Péter, hagy ne mondjam, Peti. Miért csinálod ezt velem? Nincs így is épp elég bajod nélkülem? Hagyjuk inkább ezt a macska-egér játékot.
Péter, zárjuk rövidre. kellek én neked? mondd, meg akarsz dugni? szeretkezni akarsz velem, hogy szebben mondjam. inkább felejtsük el egymást.
És ami választ kaptam rá, abból is egy kicsi:
Munkájának észjárása, formáltsága, nyelvezete sokkal üresebb, sokkal kevésbé szórakoztató, kevésbé esterházys, mint talán reméli. Nem "agyszülemény", de a tárgyról mindössze véletlenszerű fragmentumokat közöl, a személyesség elburjánzásakor pedig egyes Péter-megszólítások az ízléstelenségig kínosak.
Inkább most csöndben maradok és az anyag egyik idézetét írom csak ide, ami talált-szöveg:
„Látszólag értelmetlen, amit összehordtam. Közben meg egy képlet a folytonosságra.”
